so WHAT?

Megint sok a gondolat de mire oda jutnék, hogy "papírra" vetném őket mind eltűnik. És csak akkor bukkan elő ha a sötét szoba rejtekében próbálok nyugovóra térni. A legfurcsább persze mikor elálmosodok és aludni próbálok nem megy és akár 11től hajnali 3ig csak forgolódok.

Nem is tudom, hogy a dolgok pozitív vagy negatív irányba mozdultak el. Pozitív, hogy sokan jelentkeztek hozzám tetoválás miatt. Negatív, hogy mehetek a zaciba, hogy pénzem legyen bérletre...szánalmas...

Párommal minden rendben, vagyis az érzelmek a helyükön vannak de sajnos a gondok is, és megoldódni nem akarnak hiába minden erőfeszítés. Ami miatt valljuk be őszintén kétségek gyötörnek, ez nem mehet így hosszú távon.

Másik, hogy megőrülök már egy jó kis vízipipázásért. Persze a dohány ára s az egekben, miért is ne. Ami nekem kell az mind horror áron kapható.

Purple rain

Újabb változás következett be. Igaz nem túl nagy, nem is túl új, de megtörtént. Semmi extra dolog nehogy azt gondoljátok. Ismét a lila lett az általam kedvelt hajszín. Remélhetőleg egy év alatt leerőszakolja magát a lapockámig és ismét fekete színben tündökölhet, addig meg marad a lila. Az orrom is átdöftem tűvel így ismét helyet foglalhatott benne a karika.

Több mint 2 hónapos kihagyás után ismét nekiláttam a tetoválásnak. Egész tűrhetőre sikeredett bár még csak a kontúrral vagyok kész, de amint legyógyult a minta jöhet a színezés!

Rajzzal kapcsolatos új ötletek nem láttak napvilágot, csak tetkóval kapcsolatosak vannak készülőben: liliom, koi hal, sakura, orchidea és folytatásosan: peony virág és a denevérek. És a már 3 hónapja megtervezett koponya-liliom kombó félturbózása és megvalósítása.

Továbbá a kapcsolatom még mindig viharos vizeken evez. És elég nehezen akar megküzdeni a hullámokkal. Ki tudja még mi lesz itt.

Megnéztem ma egy filmet a címe: Szerelem sokadik látásra. Őszintén szólva eléggé megfogott ez a film, pedig nem sűrűn szokott ilyen előfordulni.

Továbbá a hülye álmaim még mindig kísértenek. A múltat valahogy sehogy sem tudom a hátam mögött hagyni. Folyton folyvást beléjük botlok. Pedig próbáltam minden tárgytól, képtől megszabadulni de az emlékektől valahogy sehogy sem tudok.

Végezetül az álmom, hogy ilyen hajam lehessen:

Napi kedvenc:

ENOUGH!!!!!

És igen már megint elbasztam. Komolyan nekem ez már sok. Én ezt így nem bírom tovább. Az ember bízik, reménykedik abban, hogy amit alkot az jó esetleg és valakinek még tetszik is de nem. És mindezek fejébe még az emberek is tűnnek el a közelemből. Egyedül vagyok. Már megint. Mond élet mit vétettem ellened, hogy ezzel büntetsz?! MIT?!!!! Miért kell minden nap gyomorgörcsel ülnöm az ágyamon könnyes szemmel a semmibe meredve azon gondolkozva bár megdöglenék és vége volna a szenvedésnek?

És nem hiszem el, hogy akit szeretek és aki állítólag viszont szeret nem képes rám figyelni. Nem képes a kezét nyújtani mikor fuldoklok a mély vízbe...miért?! Ha ez már most nem megy mi lesz később? Mi értelme egyáltalán ennek az egésznek? Nem visz sehova, nem csinálunk semmit és ami a legszarabb kurvára de nem törődik velem úgy ahogy kéne ez a rohadt nagy igazság! Mert az, hogy szeretlek és ez van mondva naponta 20x attól nekem nem lesz jobb. Egy papagáj is tudja ezt ismételgetni naphosszat!!!. Belefáradtam. Folyton csak tépem a pofám, mondom mit, hogy kéne....Semmi...Ennyi volt befejeztem.

It's gettin' dark....

A dolgok nem változnak. Minden egyre rosszabb. A nappalokra ismét nem emlékszem, csupán annyi marad meg, hogy fekszem egyedül a szobámban sötét van és csend, ijesztően nagy csend. Nem tudnám megmondani, hogy mi ez, olyan mint ha nem lenne életem. Nem látok mást csak a szobám falait. És az elmúlt évek rémképei kísértenek álmaimban folyamatosan. Sokszor ébredek úgy, hogy sírok vagy remegek. De van olyan is mikor éjszakánként minimum ötször felébredek mert az az érzésem, hogy figyelnek. A szemem ilyenkor ki se merem nyitni. Csukott szemmel kitapogatom a lámpát és miután feloltottam azt rettegve nézek körbe és természetesen sehol semmi. Ilyenkor persze a visszaalvásnak az esélye 1%. 

A családi helyzet is csak romlik. Már nem tudom hova süllyedhetnénk ennél mélyebbre. 

A munkával kapcsolatosan némi előrelépést látok bár ez igazából csak pénteken fog kiderülni. Az egyetlen gond, hogy ahogy közeledik ez az időpont én egyre inkább rettegek a dologtól.

A csomóm meg ugyan úgy fáj mint két hete de az orvosoktól még mindig rettegek így doki még ezt nem látta, pedig úgy érzem ideje volna már.

Hiába minden....

Ez a nap más mint a többi...ugyan dehogy, bár milyen szép is lett volna, ha így lett volna. No mindegy. 

Volna itt némi bepótolni valóm nos:

Az én második családommal megünnepeltük a szülinapom 16ikán. Kaptam 1 gyönyörű virágcsokrot is:) A rózsák már leszárítva pihennek. Majd este Mártikámékkal folytattuk az ünneplést. Karácsony előtt szétrohangáltuk magunkat a párommal. Anyát megleptük titokban, aminek nagyon örült. Az itthoni karácsony egy kész katasztrófa volt. Az ünnepi vacsoránál faterom persze ismét engem csesztetett. Majd páromnál folytattam a karácsonyozást. Megajándékoztunk ott mindenkit akit tudtunk. Nagyon örültek neki. Itthon kevésbé, hogy én leléptem. Másnap dédiméket látogattuk ami egyenlő volt 4 óra unalommal. A következő napok úgymond eseménytelenül teltek vagyis a család szokásos perlekedésével. Ami engem már annyira kiakasztott, hogy naponta xanaxon élek. Szilveszter pocsék volt....Húgom elment partyzni én meg itthon bőgtem, átmentem páromhoz 1-2 órára jópofát vágni a nagycsalád előtt majd visszajöttünk hozzám aludni. Elseje óta csak romlott a helyzetem, olyannyira, hogy egyik nap már annyira nem bírtam, hogy nyugtatóra bepiáltam bepipáztam és jól szétvagdostam ismételten az alkarom...ehhez csak gratulálni tudok magamnak....de két hónpja egyfolytában csak baszogatva voltam/vagyok. Már nem bírom idegekkel. Nyugalomra lenne szükségem. Egy szerencsétlen firkát sikerült csak csinálnom mióta faterom itthon van. És miatta nem került a rajz bele egy újságba mert ő ismételten leszarozta azt amit csináltam. Tehát végül is minden olyan pocsékul halad, ahogy eddig. Megvan napi szinten a gyomor görcs, torokban a folytó érzés, fejfájás, kézremegés, sírás, pulzus-vérnyomás az egekben és még sorolhatnám...Semmi nem változott, sőt rosszabbodik a helyzet. Csak egy kereső ember van a családban. Így nála a pénz. Az nem gáz, hogy ő 30 ezrekért vesz magának cipőt de mikor én 2000ret kérnék h vegyek két pólót mert leárazás van és lyukas meg szakadt mindenem közli, hogy nincs takarodjak el dolgozni. Február óta minimum 100 helyre adtam be az önéletrajzom és sehova se kellek! De még kocsmároslánynak se! Akkor mégis mi a fenét tegyek?....El akarok tűnni innen. Egyedül akarok élni, de valahogy sehogy se adódik erre lehetőség hiába kaparok érte, hiába...

Tell me why?!

Én kértem szerinted, hogy erre a nyomorult világra szülessek? Én?! Ha lett volna választásom elhiheted, hogy inkább meg sem születek. Gyűlöllek teljes szívemből!Nem is értem szülő gyermekével így, hogy bánhat? Persze én vagyok a köcsög szemét mert nem tudok elmenni dolgozni. Nyisd már ki a szemed baszd meg! A TE munkahelyed is a csőd szélén áll! És még te pofázol nekem? Mondd te mi a faszért nem vagy képes akkor munkát keresni, he? Bezzeg más vérét szívni azt megy. Minden nap elmondod ezerszer, hogy mennyire nem érek semmit sem. Miért? Mert nő vagyok és mert nem egy fasz csüng a lábaim közt?! Kisgyerekként így is fiúnak kezdtél el nevelni, azt mikor kezdtem felnőni és küzdeni magamért az már nem tetszett igaz? Csak, hogy tisztázzuk, kisgyerekként se azért vertem a fejem a falba és haraptam a kezem véresre mert olyan nagy volt a családi béke és szeretet. Gyerek ként se bírtam feldolgozni ezt az egészet. Persze te mindenki előtt teszed a szépe, hogy te maga vagy a tökély, a tökéletes családapa. Nagy szart! Másnak tudod mondani, hogy igen a lányom rajzol és jajj meg jujj nekem meg csak annyit, hogy hát ez szar és nem fogsz belőle megélni! Igen te tehetsz arról, hogy ez lett belőlem! Te tehetsz arról, hogy búcsúlevelet írtam és le akartam ugrani a hídról meg el akartam itthonról szökni. Igen te vagy a hibás azért, hogy szétvagdostam a karom és orvoshoz kellett járnom. És igen te tehetsz arról, hogy egy lelkileg nyomorék ember lettem aki nyugtatókon meg szívgyógyszeren él 22 évesen. De te persze mindent megtettél, és minden nap elismételted azt az adag szennyet amiben fulldoklok, de igen persze te ezt csak azért csinálod, hogy megtanuljak úszni, jah csak nem a mély vízbe kell dobni az embert. És persze akkor én vagyok a szemét köcsög ha mondani merem, hogy elég legyen már a mindennapos beszólásokból. Persze én kussoljak mert ő tart el. Tudod mit? Inkább mennék a híd alá, mint, hogy veled éljek tovább! Mert ha nem rajzolok az a gond, ha igen akkor miért azt amit. Ha nem használom a fényképezőt akkor miért nem, ha igen miért nem tanultam már meg betéve hozzá a használati útmutatót. Ha nem varrok meg egy ruhát az a baj, ha igen akkor miért így. Ha nem tetoválok az a baj, ha igen miért linóleumra és miért azt amit. Ha itthon ülök a gép előtt az a baj, hogy nem mozdulok ki és csak fogyasztom az áramot, ha elmegyek akkor miért vittem el a bérletet és miért császkálok el mindenfelé ahelyett, hogy itthon lennék. Könyörgöm segítsen már valaki! Mondja meg nekem valaki, hogy mit tegyek! Nem bírok aludni, nem merek lemenni, de már enni se azt is csak alig mert azért is beszól, hogy mit zabálunk, pedig csak naponta 1x ha eszem! Úgy nézek ki mint egy ötven éves vénlány, a szemeim karikásak és belilultak, a bőröm ramaty száraz, a szemem fénytelen a kezeim remegnek.....

‘Cause I'm broken when I'm open And I don't feel like I am strong enough...

Tudod ezt most neked írom, igen neked ország világ előtt. Bár szerény véleményem szerint senkit nem érdekel a szánalmas blogom úgyhogy megnyugodhatsz.

Ezzel az egésszel vagyis ezt az egészet gyökerestül ki kell irtani. Hogy mondjam, hogy értsd mire gondolok...Képzelj el egy fát ami a szakadék szélén kezdett el nőni, a föld meglazult a fa elkezdett csúszni de a gyökereivel még küzd, kapaszkodik, de minek? Minek hisz a végén úgyis a mélybe zuhan. Hányszor tettünk már ígéretet a másiknak, hogy ezen majd változtatunk. És? Eredmény? Semmi. Én értem, hogy kb zéró a tapasztalatod a nőkkel kapcsolatban, de könyörgöm józan paraszti ésszel (ami állítólag neked van) kezdhetnél el gondolkozni azon, hogy egy nőnek mire is van szüksége. Öregem még kűzdeni se kűzdöttél értem csak vártad, hogy kidobjam a pasimat és akkor neked máris van egy csajod. Tudod mit? Kurva nagy hibát követtem el ezzel. Harcolnod kellett volna értem, kaparnod, hogy a tiéd legyek. Meghódítanod, ahogy a hercegek szokták a rajzfilmekben. Igen legbelül minden nő vágyik erre. Szükségünk van a törődésre, hogy megkérdezzék, hogy mi van velünk, hogy telt a napunk, hogy érezzük, hogy fontosak vagyunk a másiknak. Én ezt nálad nem érzem, nem érzem, hogy kellenék neked. Sose éreztem, hogy úgy igazán engem akarnál. pedig próbáltam mindent elmagyarázni neked tudván, hogy még nem volt tartós kapcsolatod. Gondoltam türelmes leszek és segítek, mert te talán más leszel mint a többi férfi. Tévedtem...tévedtem ismét. Csalódtam benned elég nagyot. Tudod az nem elég egy kapcsolatba, hogy átjössz hozzám és vagyunk valahogy. Az nem elég egy kapcsolatba, hogy belöksz valami filmet vagy zenét ami téged érdekel és leszarod, hogy a másikat ez izgatja vagy sem. Közös program mond valamit? Ha én merem ezt fordított helyzetbe megtenni vágod a képeket vagy lefekszel aludni, gratulálok ez aztán a párkapcsolat. Csak én hozhatok érted áldozatot fordítva nem megy?! Tudod minek hívják ezt? Önzőségnek! Az sem pozitívum, hogy az emberutálatod miatt ki sem mozdulunk a lakásból! Jó én sem vagyok nagy emberbarát ez tény, de könyörgöm egy éve vagyunk basszameg együtt és egy épkézláb közös élményünk nincs! Az egész kapcsolatunk egy nagy nulla! Tudod normális pasi elviszi a csaját sétálni, vagy teázni, moziba, kiállításra, koncertre stbstb. Nincs pénz jó persze el lehet menni dolgozni. Én is dolgoztam 3 nyarat diákként. De tudod vannak olyan programok amihez nem kell pénz. Ha meg jössz azzal, hogy én sose megyek veled, akkor azt kikérem magamnak! Igen ha nem kapom meg a bérletem akkor nem tudo menni, bocs hogy 3an vagyunk 1 bérletre és bocs azért is hogy anyámat nem hagyom itthon az idióta faterommal, te se hagynád a tiédet fordított helyzetbe. De tudod bármi is van én mindig igyekszem rád odafigyelni. Mindig kérdem, hogy mi van veled. Vagy ha átmegyek segítek pakolni, hogy neked annyival is kevesebb legyen a munkád, vagy megcsinálok neked 1-2 feladatot, hogy gyorsabban haladj. Tudod ezt hívják odafigyelésnek és törődésnek. Tudod engem is majd meg basz az ideg itthon és kezdek megint belebetegedni, de te ezt honnan tudnád hisz arra nem vagy képes, hogy úgy igazán elbeszélgess velem csak annyi a válasz, hogy megszokhattad volna már. Hát köszönöm szépen. Tudod ilyet a másiknak nem szoktunk mondani, ha állítólag szeretjük azt! És mellesleg nem kéne folyton támadnod ha merek valamit mondani! Kezdek tőled félni, sőt kezdem úgy érezni, hogy nem is akarok veled találkozni. Szépen lassan taszítasz el magadtól és utáltatod meg magad velem. Elég szar, hogy ezt így le kell írnom. És nem ez nem azért van mert neked jujj ma dolgoznod kell. Azért van mert figyelmetlen vagy velem szemben és haragos. És tényleg kurva rossz, hogy tartok a saját barátomtól.