Black Rose

so WHAT?

2012-01-31T22:48:00.001+01:00

Megint sok a gondolat de mire oda jutnék, hogy "papírra" vetném őket mind eltűnik. És csak akkor bukkan elő ha a sötét szoba rejtekében próbálok nyugovóra térni. A legfurcsább persze mikor elálmosodok és aludni próbálok nem megy és akár 11től hajnali 3ig csak forgolódok.

Nem is tudom, hogy a dolgok pozitív vagy negatív irányba mozdultak el. Pozitív, hogy sokan jelentkeztek hozzám tetoválás miatt. Negatív, hogy mehetek a zaciba, hogy pénzem legyen bérletre...szánalmas...

Párommal minden rendben, vagyis az érzelmek a helyükön vannak de sajnos a gondok is, és megoldódni nem akarnak hiába minden erőfeszítés. Ami miatt valljuk be őszintén kétségek gyötörnek, ez nem mehet így hosszú távon.

Másik, hogy megőrülök már egy jó kis vízipipázásért. Persze a dohány ára s az egekben, miért is ne. Ami nekem kell az mind horror áron kapható.

Purple rain

2012-01-23T01:27:00.002+01:00

Újabb változás következett be. Igaz nem túl nagy, nem is túl új, de megtörtént. Semmi extra dolog nehogy azt gondoljátok. Ismét a lila lett az általam kedvelt hajszín. Remélhetőleg egy év alatt leerőszakolja magát a lapockámig és ismét fekete színben tündökölhet, addig meg marad a lila. Az orrom is átdöftem tűvel így ismét helyet foglalhatott benne a karika.

Több mint 2 hónapos kihagyás után ismét nekiláttam a tetoválásnak. Egész tűrhetőre sikeredett bár még csak a kontúrral vagyok kész, de amint legyógyult a minta jöhet a színezés!

Rajzzal kapcsolatos új ötletek nem láttak napvilágot, csak tetkóval kapcsolatosak vannak készülőben: liliom, koi hal, sakura, orchidea és folytatásosan: peony virág és a denevérek. És a már 3 hónapja megtervezett koponya-liliom kombó félturbózása és megvalósítása.

Továbbá a kapcsolatom még mindig viharos vizeken evez. És elég nehezen akar megküzdeni a hullámokkal. Ki tudja még mi lesz itt.

Megnéztem ma egy filmet a címe: Szerelem sokadik látásra. Őszintén szólva eléggé megfogott ez a film, pedig nem sűrűn szokott ilyen előfordulni.

Továbbá a hülye álmaim még mindig kísértenek. A múltat valahogy sehogy sem tudom a hátam mögött hagyni. Folyton folyvást beléjük botlok. Pedig próbáltam minden tárgytól, képtől megszabadulni de az emlékektől valahogy sehogy sem tudok.

Végezetül az álmom, hogy ilyen hajam lehessen:

Napi kedvenc:

ENOUGH!!!!!

2012-01-20T23:15:00.001+01:00

És igen már megint elbasztam. Komolyan nekem ez már sok. Én ezt így nem bírom tovább. Az ember bízik, reménykedik abban, hogy amit alkot az jó esetleg és valakinek még tetszik is de nem. És mindezek fejébe még az emberek is tűnnek el a közelemből. Egyedül vagyok. Már megint. Mond élet mit vétettem ellened, hogy ezzel büntetsz?! MIT?!!!! Miért kell minden nap gyomorgörcsel ülnöm az ágyamon könnyes szemmel a semmibe meredve azon gondolkozva bár megdöglenék és vége volna a szenvedésnek?

És nem hiszem el, hogy akit szeretek és aki állítólag viszont szeret nem képes rám figyelni. Nem képes a kezét nyújtani mikor fuldoklok a mély vízbe...miért?! Ha ez már most nem megy mi lesz később? Mi értelme egyáltalán ennek az egésznek? Nem visz sehova, nem csinálunk semmit és ami a legszarabb kurvára de nem törődik velem úgy ahogy kéne ez a rohadt nagy igazság! Mert az, hogy szeretlek és ez van mondva naponta 20x attól nekem nem lesz jobb. Egy papagáj is tudja ezt ismételgetni naphosszat!!!. Belefáradtam. Folyton csak tépem a pofám, mondom mit, hogy kéne....Semmi...Ennyi volt befejeztem.

It's gettin' dark....

2012-01-16T00:56:00.000+01:00

A dolgok nem változnak. Minden egyre rosszabb. A nappalokra ismét nem emlékszem, csupán annyi marad meg, hogy fekszem egyedül a szobámban sötét van és csend, ijesztően nagy csend. Nem tudnám megmondani, hogy mi ez, olyan mint ha nem lenne életem. Nem látok mást csak a szobám falait. És az elmúlt évek rémképei kísértenek álmaimban folyamatosan. Sokszor ébredek úgy, hogy sírok vagy remegek. De van olyan is mikor éjszakánként minimum ötször felébredek mert az az érzésem, hogy figyelnek. A szemem ilyenkor ki se merem nyitni. Csukott szemmel kitapogatom a lámpát és miután feloltottam azt rettegve nézek körbe és természetesen sehol semmi. Ilyenkor persze a visszaalvásnak az esélye 1%.

A családi helyzet is csak romlik. Már nem tudom hova süllyedhetnénk ennél mélyebbre.

A munkával kapcsolatosan némi előrelépést látok bár ez igazából csak pénteken fog kiderülni. Az egyetlen gond, hogy ahogy közeledik ez az időpont én egyre inkább rettegek a dologtól.

A csomóm meg ugyan úgy fáj mint két hete de az orvosoktól még mindig rettegek így doki még ezt nem látta, pedig úgy érzem ideje volna már.

Hiába minden....

2012-01-09T22:15:00.002+01:00

Ez a nap más mint a többi...ugyan dehogy, bár milyen szép is lett volna, ha így lett volna. No mindegy.

Volna itt némi bepótolni valóm nos:

Az én második családommal megünnepeltük a szülinapom 16ikán. Kaptam 1 gyönyörű virágcsokrot is:) A rózsák már leszárítva pihennek. Majd este Mártikámékkal folytattuk az ünneplést. Karácsony előtt szétrohangáltuk magunkat a párommal. Anyát megleptük titokban, aminek nagyon örült. Az itthoni karácsony egy kész katasztrófa volt. Az ünnepi vacsoránál faterom persze ismét engem csesztetett. Majd páromnál folytattam a karácsonyozást. Megajándékoztunk ott mindenkit akit tudtunk. Nagyon örültek neki. Itthon kevésbé, hogy én leléptem. Másnap dédiméket látogattuk ami egyenlő volt 4 óra unalommal. A következő napok úgymond eseménytelenül teltek vagyis a család szokásos perlekedésével. Ami engem már annyira kiakasztott, hogy naponta xanaxon élek. Szilveszter pocsék volt....Húgom elment partyzni én meg itthon bőgtem, átmentem páromhoz 1-2 órára jópofát vágni a nagycsalád előtt majd visszajöttünk hozzám aludni. Elseje óta csak romlott a helyzetem, olyannyira, hogy egyik nap már annyira nem bírtam, hogy nyugtatóra bepiáltam bepipáztam és jól szétvagdostam ismételten az alkarom...ehhez csak gratulálni tudok magamnak....de két hónpja egyfolytában csak baszogatva voltam/vagyok. Már nem bírom idegekkel. Nyugalomra lenne szükségem. Egy szerencsétlen firkát sikerült csak csinálnom mióta faterom itthon van. És miatta nem került a rajz bele egy újságba mert ő ismételten leszarozta azt amit csináltam. Tehát végül is minden olyan pocsékul halad, ahogy eddig. Megvan napi szinten a gyomor görcs, torokban a folytó érzés, fejfájás, kézremegés, sírás, pulzus-vérnyomás az egekben és még sorolhatnám...Semmi nem változott, sőt rosszabbodik a helyzet. Csak egy kereső ember van a családban. Így nála a pénz. Az nem gáz, hogy ő 30 ezrekért vesz magának cipőt de mikor én 2000ret kérnék h vegyek két pólót mert leárazás van és lyukas meg szakadt mindenem közli, hogy nincs takarodjak el dolgozni. Február óta minimum 100 helyre adtam be az önéletrajzom és sehova se kellek! De még kocsmároslánynak se! Akkor mégis mi a fenét tegyek?....El akarok tűnni innen. Egyedül akarok élni, de valahogy sehogy se adódik erre lehetőség hiába kaparok érte, hiába...

Tell me why?!

2011-12-11T20:39:00.001+01:00

Én kértem szerinted, hogy erre a nyomorult világra szülessek? Én?! Ha lett volna választásom elhiheted, hogy inkább meg sem születek. Gyűlöllek teljes szívemből!Nem is értem szülő gyermekével így, hogy bánhat? Persze én vagyok a köcsög szemét mert nem tudok elmenni dolgozni. Nyisd már ki a szemed baszd meg! A TE munkahelyed is a csőd szélén áll! És még te pofázol nekem? Mondd te mi a faszért nem vagy képes akkor munkát keresni, he? Bezzeg más vérét szívni azt megy. Minden nap elmondod ezerszer, hogy mennyire nem érek semmit sem. Miért? Mert nő vagyok és mert nem egy fasz csüng a lábaim közt?! Kisgyerekként így is fiúnak kezdtél el nevelni, azt mikor kezdtem felnőni és küzdeni magamért az már nem tetszett igaz? Csak, hogy tisztázzuk, kisgyerekként se azért vertem a fejem a falba és haraptam a kezem véresre mert olyan nagy volt a családi béke és szeretet. Gyerek ként se bírtam feldolgozni ezt az egészet. Persze te mindenki előtt teszed a szépe, hogy te maga vagy a tökély, a tökéletes családapa. Nagy szart! Másnak tudod mondani, hogy igen a lányom rajzol és jajj meg jujj nekem meg csak annyit, hogy hát ez szar és nem fogsz belőle megélni! Igen te tehetsz arról, hogy ez lett belőlem! Te tehetsz arról, hogy búcsúlevelet írtam és le akartam ugrani a hídról meg el akartam itthonról szökni. Igen te vagy a hibás azért, hogy szétvagdostam a karom és orvoshoz kellett járnom. És igen te tehetsz arról, hogy egy lelkileg nyomorék ember lettem aki nyugtatókon meg szívgyógyszeren él 22 évesen. De te persze mindent megtettél, és minden nap elismételted azt az adag szennyet amiben fulldoklok, de igen persze te ezt csak azért csinálod, hogy megtanuljak úszni, jah csak nem a mély vízbe kell dobni az embert. És persze akkor én vagyok a szemét köcsög ha mondani merem, hogy elég legyen már a mindennapos beszólásokból. Persze én kussoljak mert ő tart el. Tudod mit? Inkább mennék a híd alá, mint, hogy veled éljek tovább! Mert ha nem rajzolok az a gond, ha igen akkor miért azt amit. Ha nem használom a fényképezőt akkor miért nem, ha igen miért nem tanultam már meg betéve hozzá a használati útmutatót. Ha nem varrok meg egy ruhát az a baj, ha igen akkor miért így. Ha nem tetoválok az a baj, ha igen miért linóleumra és miért azt amit. Ha itthon ülök a gép előtt az a baj, hogy nem mozdulok ki és csak fogyasztom az áramot, ha elmegyek akkor miért vittem el a bérletet és miért császkálok el mindenfelé ahelyett, hogy itthon lennék. Könyörgöm segítsen már valaki! Mondja meg nekem valaki, hogy mit tegyek! Nem bírok aludni, nem merek lemenni, de már enni se azt is csak alig mert azért is beszól, hogy mit zabálunk, pedig csak naponta 1x ha eszem! Úgy nézek ki mint egy ötven éves vénlány, a szemeim karikásak és belilultak, a bőröm ramaty száraz, a szemem fénytelen a kezeim remegnek.....

‘Cause I'm broken when I'm open And I don't feel like I am strong enough...

2011-12-10T22:01:00.001+01:00

Tudod ezt most neked írom, igen neked ország világ előtt. Bár szerény véleményem szerint senkit nem érdekel a szánalmas blogom úgyhogy megnyugodhatsz.

Ezzel az egésszel vagyis ezt az egészet gyökerestül ki kell irtani. Hogy mondjam, hogy értsd mire gondolok...Képzelj el egy fát ami a szakadék szélén kezdett el nőni, a föld meglazult a fa elkezdett csúszni de a gyökereivel még küzd, kapaszkodik, de minek? Minek hisz a végén úgyis a mélybe zuhan. Hányszor tettünk már ígéretet a másiknak, hogy ezen majd változtatunk. És? Eredmény? Semmi. Én értem, hogy kb zéró a tapasztalatod a nőkkel kapcsolatban, de könyörgöm józan paraszti ésszel (ami állítólag neked van) kezdhetnél el gondolkozni azon, hogy egy nőnek mire is van szüksége. Öregem még kűzdeni se kűzdöttél értem csak vártad, hogy kidobjam a pasimat és akkor neked máris van egy csajod. Tudod mit? Kurva nagy hibát követtem el ezzel. Harcolnod kellett volna értem, kaparnod, hogy a tiéd legyek. Meghódítanod, ahogy a hercegek szokták a rajzfilmekben. Igen legbelül minden nő vágyik erre. Szükségünk van a törődésre, hogy megkérdezzék, hogy mi van velünk, hogy telt a napunk, hogy érezzük, hogy fontosak vagyunk a másiknak. Én ezt nálad nem érzem, nem érzem, hogy kellenék neked. Sose éreztem, hogy úgy igazán engem akarnál. pedig próbáltam mindent elmagyarázni neked tudván, hogy még nem volt tartós kapcsolatod. Gondoltam türelmes leszek és segítek, mert te talán más leszel mint a többi férfi. Tévedtem...tévedtem ismét. Csalódtam benned elég nagyot. Tudod az nem elég egy kapcsolatba, hogy átjössz hozzám és vagyunk valahogy. Az nem elég egy kapcsolatba, hogy belöksz valami filmet vagy zenét ami téged érdekel és leszarod, hogy a másikat ez izgatja vagy sem. Közös program mond valamit? Ha én merem ezt fordított helyzetbe megtenni vágod a képeket vagy lefekszel aludni, gratulálok ez aztán a párkapcsolat. Csak én hozhatok érted áldozatot fordítva nem megy?! Tudod minek hívják ezt? Önzőségnek! Az sem pozitívum, hogy az emberutálatod miatt ki sem mozdulunk a lakásból! Jó én sem vagyok nagy emberbarát ez tény, de könyörgöm egy éve vagyunk basszameg együtt és egy épkézláb közös élményünk nincs! Az egész kapcsolatunk egy nagy nulla! Tudod normális pasi elviszi a csaját sétálni, vagy teázni, moziba, kiállításra, koncertre stbstb. Nincs pénz jó persze el lehet menni dolgozni. Én is dolgoztam 3 nyarat diákként. De tudod vannak olyan programok amihez nem kell pénz. Ha meg jössz azzal, hogy én sose megyek veled, akkor azt kikérem magamnak! Igen ha nem kapom meg a bérletem akkor nem tudo menni, bocs hogy 3an vagyunk 1 bérletre és bocs azért is hogy anyámat nem hagyom itthon az idióta faterommal, te se hagynád a tiédet fordított helyzetbe. De tudod bármi is van én mindig igyekszem rád odafigyelni. Mindig kérdem, hogy mi van veled. Vagy ha átmegyek segítek pakolni, hogy neked annyival is kevesebb legyen a munkád, vagy megcsinálok neked 1-2 feladatot, hogy gyorsabban haladj. Tudod ezt hívják odafigyelésnek és törődésnek. Tudod engem is majd meg basz az ideg itthon és kezdek megint belebetegedni, de te ezt honnan tudnád hisz arra nem vagy képes, hogy úgy igazán elbeszélgess velem csak annyi a válasz, hogy megszokhattad volna már. Hát köszönöm szépen. Tudod ilyet a másiknak nem szoktunk mondani, ha állítólag szeretjük azt! És mellesleg nem kéne folyton támadnod ha merek valamit mondani! Kezdek tőled félni, sőt kezdem úgy érezni, hogy nem is akarok veled találkozni. Szépen lassan taszítasz el magadtól és utáltatod meg magad velem. Elég szar, hogy ezt így le kell írnom. És nem ez nem azért van mert neked jujj ma dolgoznod kell. Azért van mert figyelmetlen vagy velem szemben és haragos. És tényleg kurva rossz, hogy tartok a saját barátomtól.

Scarlet wings

2011-12-10T14:28:00.001+01:00

Mostanság olyan furcsa érzésem van, vagyis a nappalokra nem emlékszem csak annyi tűnik fel folyton, hogy már megint az ágyamban fekszek és aludni kell, hogy reggel legyen. Gondolom közbejátszik az is, hogy egész napomat többnyire egyedül töltöm a szobámba. Stresszelek a család miatt. Elmenni sehova sem tudok. Több oka is van mindennek:

1. a bérletemen többen osztozunk (és persze hozzám nem sűrűn kerül)

2. család anyagi helyzete sem engedi ezt meg

3. nincs kivel mennem (barátok nélkül meg ki a fene szeret mászkálni?)

Ma egész nap gyomorgörcsöm van :S Nem, ez nem betegség, vagyis az csak ez nem az a fertőző fajta, hanem a lelkileg gyenge embereknél szokott általában mutatkozni ez a tünet. És ennek köszönhetően semmire sem tudok odakoncentrálni. Takarítottam egy keveset, de meguntam. Elkezdtem befejezni egy rajzot. Nem megy, sehogy sem megy , pedig jövőhétre kész kéne, hogy legyek vele.

És ez a nyomorult Karácsony. Esküszöm egyre jobban rettegek már tőle. Félek, hogy nem lesznek megfelelőek az ajándékok, vagy kevésnek bizonyulnak majd. Sajnos nem vagyok pénzkereső, hogy többre fussa, így is eladtam már mindenem amimet csak tudtam :(

Sajnos a kreativitás is kiveszett belőlem mostanság. Mióta nem járok iskolába és elvesztettem a barátaim és itthon ülök egyedül gyakorlatilag egy épkézláb vonalat nem húztam, úgy őszintén élni sincs kedvem így....

Nothin' has changed...

2011-12-09T22:04:00.001+01:00

Nos mai nap...hát...hmmm...ugyan úgy kezdődött, mint a többi...felkeltettek, morogtak velem egy sort, rendet raktam, kávéztam stb stb. Elmentem ma a postára, vagyis mentünk. Hazaérkezve faterom ismét kikészített bár ez már minden napos. Még 3 hétig van itthon. Vagy felakasztom magam, vagy diliházba kerülök tőle. Mindegy...

Kidekoráltam a szobámat, hogy kis karácsonyi hangulatot teremtsek. Annyira nem lett jó, mint amennyire vártam, de legalább nem érzem magam annyira egyedül.

Felszeleteltem egy almát és felraktam a radiátor tetejére ugyanis a tervem, hogy szárított alma szirmokat kreálok délutáni teázáshoz. Régen mikor a Sirius nevezetű tea házba jártam volt barátaimmal mindig azt vettünk a tea mellé. Gondoltam ezt kipróbálhatom itthon is. Igaz narancsokat is karikáztam fel, bár azokból díszt szeretnék majd csinálni.

Továbbá a szokásos problémáim közé tartozik a kövérség. Isten baszná már meg de komolyan, hogy egy dekát nem tudok leadni. Naponta 1x eszem és még edzek is. Ok egy centi lement a derekamról és most így 67 cm de basszus az sok. Tavaly decemberben sikerült lefogynom 54 kg-ra, bár ahhoz hozzásegített a stressz rendesen. De egy év alatt 3 kg-ot visszaszedtem és ez nagyon lelomboz. Néztem ilyen zsír égető kapszulákat amiket testépítők szednek de basszus 6.500 Ft 120 db! És mivel nem a kisujjamból szopom ki a pénzt így ez egy vesztes ügy. Meló? Ugyan előző bejegyzésemben is írtam már, hogy nincs munka Magyarországon! Egy nyomorult standba nem akarnak beállítani. Kész vicc...Február óta küldözgetem az önéletrajzomat és semmi!

És akkor még nem beszéltem arról, hogy a hajam olyan lassan nő mint a fene. Fél év alatt volt oly kedves, hogy 7 cm-t kierőszakolt magából minek köszönhetően úgy nézek ki mint egy fiú. Ami valljuk be nem tesz túl jót az így is béka segge alatt lévő önbizalmamnak, főleg, hogy múltkor egy rendelőben még fiúnak is néztek. Ok, hogy nincs mellem de bazd nem szőrös a képem és se ádámcsutkám se görbe orrom nincs hogy pasinak nézhessenek! Katasztrófa...Persze gondolkoztam a hajhosszabbításon. Ne értse senki félre! Én nem trendből szeretném ezt, hanem hogy jól érezzem magam a bőrömben és én csak vállig szeretném hosszabbíttatni de kinek van erre vagy 30.000 Ft-ja? Nekem nincs...Bukta...

És folytassuk a pénzproblémákkal tovább a dolgot. Hát öcsém nagyanyám is mit össze nem kamuzik arról, hogy nekem mennyi lóvét adott állítólag. Azt még én vagyok lebaszva. De mire fel ha mindez nem igaz?! Imádom a szülőket, hogy a gyereknek hinni ugye bár sose lehet, de egy bolond vénasszonynak igen akinek már 3 éve minden évben karácsony előtt lopják el a tárcáját pont egy hónappal ami persze tömve van pénzzel...Na ne nézzenek már madárnak -.-" Fasza kis családban élek mi? Ajándékozás ahogy már említettem az itthoniakkal nem lesz. Másik családommal vagyis párom családjával lesz. Szóval pontosítok: mi meglepjük a családot némi aprósággal, reméljük jól fog majd elsülni. Végül is inkább ők a családom, mint azok akik itthon vannak. Jó persze anyával és húgommal összetartunk, néha persze ők is macerásak de hát kinek nincs rossz napja? De faterom egyszerűen mérgezi a családot. És persze ha család többi tagjának adok ajándékot csak neki nem akkor jön majd a hisztéria, így inkább nem ajándékozok, vagyis úgy senki sem ajándékoz a családban mert minek? Se pénz, se szeretet se semmi...

A mai napi sláger ami nem megy ki a fejemből (ciki, nem ciki ez van):

Snow-white Queen

2011-12-08T00:59:00.001+01:00

Itt a December. Elméletileg az év egyik legszebb hónapja: Karácsony, szeretet miegymás..(igen nálam ebbe bele tartozik még a szülinapom, az évfordulónk a párommal sőt még a szilveszter is!). De mégse...Hol is kezdjem? nos elsők között a karácsony:

Régen:

-koszorú készítés anyával

-megtalálni a karácsonyfát

-apa belefaragja a fát a talpba

-mi felkampózzuk a szaloncukrokat, hogy azokat a fára lehessen majd akasztani

-apa behozta a fát és én meg a húgom feldíszítettük

-anya főzte az ünnepi vacsorát
-megvacsoráztunk

-megajándékoztuk egymást

-átmentünk mamához

-következő nap dédiékhez

Most:

-nincs koszorú

-műanyag fa van

-rádobálunk néhány díszt

-nincs vacsora

-nincs ajándékozás

-nincs család...

Elég szomorú ezt látni, hogy mi lett a vége mindennek. Zéró munkahely, csak a stressz a rohanás és az idegeskedés. Javarészt ez az egyik fő oka mindennek. De ez nem csak a családomban jelenik meg hanem a párkapcsolatomban is.

Igaz most lesz majd csak egy éves a kapcsolat de így sem alakul rózsásan a dolog....Eleinte minden olyan szép és jó volt. Lestük a másik minden szavát, majd meg őrültünk azért, hogy láthassuk a másikat...és most? Most már csak a civakodás maradt....A napközben felgyülemlett stresszt egymáson vezetjük le, vagyis hát kikészítjük egymást az ostoba beszólásainkkal, a figyelmetlenségünkkel stbstb. Mérgezi a kapcsolatunkat ez az egész. Itt is az a baj, hogy mikor minden rendben akkor mindenki happy és jól érezzük magunkat, de mikor nem olyan happy a dolog akkor miért támadunk a másikra? Miért nem támogatjuk azt akit szeretünk? Annyi ilyen és ehhez hasonló megválaszolatlan kérdés kavarog a fejemben. És sokszor úgy érzem, hogy erről csak én akarok beszélni a másik fél pedig egyáltalán nem, és ha még meg is próbálom akkor, hogy is mondják: egyik fülén be, másik fülén ki. Mégis mit csináljak?

És közeleg a szülinapom. Nem vagyok egy vén ember, nem rendelkezem túl sok tapasztalattal így nem vagyok bölcs sem. No de azt azért ki kérem magamnak, hogy a család minden egyes tagja kap tortát a szülinapjára én meg nem mert a születésnapom a Karácsony seggében liheg és akkor van elég süti. Könyörgöm már! Szülinap...Karácsony...két külön dolog emberek!

Jön az évfordulónk. Azt is szépre és különlegesre akartam de, hogy? Egy árva buznyákunk nincs arra, hogy elmenjünk megünnepelni. Itthon? Fenének se kell, hogy közbe hallja ahogy a szülők civakodnak vagy az ajtót csapdossák vagy akármi. Tehát lényegében bukta.

Szilveszter? Ugyan...Tavalyi is pocsék volt...egy budiban tölteni 4 órát egy volt barátnővel nem épp party hangulat. Ráadásul én és a párom ízlése nem megegyező se zene se film terén :S Amire én jót tudnék bulizni azon ő helyben fejbe lőné magát. Amin ő szórakozna jól azon én ellenék úgy ahogy de nem tudnám kitombolni magam rá, amit valljunk be őszintén évente 2x azért csak megérdemel egy ember. A másik meg a pia téma. Én ha bulizok szeretek kicsit becsiccsenteni. Ő meg rá se akar kb nézni. Az a gond, hogy akkora az ellentét ilyen téren, hogy rettegek ez hosszú távon semmi jóra nem vezet majd :(

Színes Víz

2011-10-14T22:35:00.000+02:00

Napi sztori:

Reggel némi nehézséggel indult. Az ébresztőt minimum 10x nyomtam csak le. Végül fél tízkor kikászálódtam az ágyból, jöhetett a jól megérdemelt kávé és a forró fürdő. Majd rohanás be a városba, ahol találkoztam párommal. Némi császkálás következett a belvárosba, egy gyors postai látogatás is belefért. Indulás haza. Köki terminálba is bekukkantottunk. Nem akkora nagy szám, mint amekkorának állítják szerintem. Hazaérkezés után következett egy gyors rendrakás majd ismét útra keltünk és meglátogattuk a kerület központját. Napom csúcs pontja volt a kis köztéren megvilágított szökőkút. Mint egy gyerek úgy ujjongtam mikor megláttam és tátott szájjal néztem.

Így holnap biztosan kimegyek és készítek saját fotókat is. Örültem annak, hogy ma együtt lehettem párommal és nem a szobámban ültünk, hanem végre kimozdultunk. Holnap pizzasütés van tervbe véve még :)

Összefoglaló

2011-10-14T00:04:00.001+02:00

Hoppáré! Ismét itt! Jól el vagyok maradva önmagamhoz képest mint mindig :S Nos ez idő alatt túl estem az első tetkómon ^^ Tiszta öröm :)

Gyógyul a kis drága. Egy hét múlva ismét emberre tetoválhatok, ami úgyszintén örömteli hír a számomra. És van bőven kuncsaft is. Az itthoni élet pocsék továbbra is. Sőt mi több egyre rosszabb, de ezzel sajnos én nem tudok mit kezdeni. Állást keresek egyfolytában, de sehova sem kellek, ami azért elég vicces mit ne mondjak. Párommal is hullámvölgyeket élünk át, viszont jelen esetben a pozitív oldalát látjuk a dolgoknak.

A hajam lassan nő a súlyom meg sajnos csak gyarapodott. Én már nem tudom mit tegyek. Már öt kilót kéne leadnom az álom súlyom eléréséhez. Persze mondhatnám, hogy télre raktároztam a zsírt de ugyan hülyeségekkel nem kábítom magam, minek, attól nem érzem magamat karcsúbbnak. Ráadásul most volt egy csúnya gyomorrontásom is. Az úgynevezett "barátaim" vagyis csak volt barátaim továbbra is leszarnak.

A volt pasim beújított magának egy tizenkilenc éves kis csajt és persze szőkét, szánalom. Azt sem értem h a kislány mit eszik a nála hét évvel idősebb emberképződményen, de ő dolga majd rá jön, hogy ez hosszú távon nem jó döntés. Sajnos pozitív dolgot nem tudok írni így mára le is zárom ezt a kis beszámolót. :*

Where is the edge?

2011-09-28T00:08:00.001+02:00

Köszönöm élet neked az újabb pofára esést de komolyan. Én ezt nem értem, ha megígérek valakinek valamit akkor azt betartom, nem? Nem ez volna a normális? De nem, úgy tűnik nem. Engem az ilyen ígéretek 80%-ánál pofára ejtenek. És ez valljuk be őszintén eléggé fáj. Mert akkor mégis, hogy higyj még egyszer annak az embernek? Én ostoba módon mindig hiszek. Hiszek és ezzel becsapom magam, hogy igen tanult a múltkoriból még egyszer nem teszi ezt velem. De megteszi. Mindegy mit csinálok.

A másik meg, hogy komolyan csak két órát érek? Vagy még annyit se. Kérdezhetitek bátran, hogy ez nekem nem elég? Igen így van! Személyesen jobban szeretek beszélgetni, nem pedig egész nap a billentyűzetet kaparni. És mire belejönnénk a beszélgetésbe vagy sétába vagy filmnézésbe vagy akármibe már idő van és viszlát. Ha meg időt próbálnék spórolni akkor folyton közbe jön valami, hogy még véletlen se tudjunk többet együtt lenni. Sajnálom de én ettől megőrülök. Ez a két óra nagyobb kínzás, mint bármi más. Gondoltam arra, hogy mostantól csak hétvégi találka. Bár, ahogy a hétköznapok alakulnak esküszöm még az se jönne össze. Akkor meg egyáltalán minek beszélünk? Miért vagyunk együtt? Vagy én volnék túl önző? Valami ötlet?

Scarlet Leaf

2011-09-27T20:12:00.001+02:00

A mai jókedvű ébredés után beütött egy förtelmes fejfájás és rosszullét. Ezt követte a két órás alvás majd a ráébredés arra, hogy leteszem a vízipipát. Túl sok pénzt visz el.

És megbeszéltem anyával, hogy ezt abbahagyom és szülinapomra gyűjtök a tetoválásomra, amiről már írtam az első bejegyzésemben. Jut eszembe egy hét keresés után végre ráleltem az X-faktor egyik adása alatt szóló számra :D Nagyot nevettem mikor kiderült mi is az, ha érdekel benneteket akkor a bejegyzés alján megtaláljátok a linket. Tudjátok nagyon nehéz lesz így hirtelen leszokni :S Ugyanis imádom nézni a kavargó füstöt, imádom a különféle dohányok édes ízét és illatát. No de sebaj! Majd füstölőzök :D Újabb dolog a listára: ma még nem is ettem :S Bár emiatt se aggódok túlzottan hiszen öt kilogrammot le kéne adnom. A hajam lassan de biztosan nő vissza. Három éve vágattam le a derékig érő hajamat. Azóta is csak vágva, festve lett és nem bírta szegény tovább így most egy igen rövid fiús hajat viselek de legalább egészségeset! Ma édesapám morgott egy sort, bár az nála mindennapi dolog. Igaz ezzel készít ki teljesen. Mit lehet tenni? Mindezek mellett ma találkoztam párommal, aminek rettentően örültem. Igaza alig két órát töltöttünk együtt de az szép volt :)

Can you hear me?

2011-09-26T21:47:00.001+02:00

Tudjátok mit? Szerintem nincs is olyan, hogy szerelem. Miért mondom ezt, nos hol is kezdjem. Először is van a fellángolás még a legelején, mikor nem ismered a másikat még cseppet sem. Van az izgalom, a kíváncsiság. Majd idővel lassan megismeri egyik a másikat. Eleinte egyre inkább beleszeret, majd egy idő után hozzászokik, persze közben jöhet a féltékenység a volt barátnőkre sőt azokra is akik csak ránéznek a megkaparintott prédára. Aztán megszokottá válnak az együttlétek, már nem lesz semmi ami további pluszt tud biztosítani a kapcsolatban, majd egy idő után unalmassá válik sőt idegesítővé, majd egyre inkább elharapódzik a dolog és vége lesz. Normális ez így? De most komolyan.

Miért van az, hogy beleszeretsz valakibe aztán csalódsz. De akkor vajon benne csalódsz vagy önmagadban? Önmagadban azért, hogy rossz döntést hoztál ismét? Vagy egyszerűen csak annyira kiállhatatlan vagy, hogy senki nem maradna meg melletted? És miért van az, hogy egy idő után előtör az az emberben (vagyis hát bennem), hogy bebeszél magának bizonyos dolgokat és el is hiszi? Miért érzem hazugságnak azt, hogy még mindig úgy szeret mint a legelején? Azért mert én nem olyan vagyok mint ő? De annyian vagyunk akkor miért nem érezhetne másként mint én? És vajon baj az, hogy egy párként nem ugyan azok az érzéseink? Miért érzem úgy, hogy ez semmi jót nem jelent :'( Miért van az, hogy mindent elrontok az életemben?

Memories

2011-09-25T21:29:00.000+02:00

Négy óra és egy számítógép újratelepítés elteltével ismét itt volnék. Ezúton is köszönetet mondanék Mártinak, aki megmutatta ezt az oldalt és azért mert nagyon szeretem :) Volt itt ma már minden. Búskomorság, depresszió, veszekedés, kibékülés és még sokáig sorolhatnám. Mostanság a negatív oldalam került előtérbe. Hogy mi ennek az oka? Nos én lennék a legboldogabb, ha ezt tudnám, mert így a napjaim hát, hogy is fogalmazzak túlzottan is pocsékak és persze mindig azt bántom meg ilyenkor, aki a legfontosabb a számomra, akarva-akaratlanul. Sok mindent végig gondoltam a probléma gyökerét kutatva: család, barátok, szerelem, munka...de egyik sem adta meg a választ. Persze mindegyikben volt probléma de egyikben sem akkora, hogy ezt a vacak állapotot válthassa ki. Vagy talán mindezek együttesen? Ki tudja, majd idővel megoldódik mint minden. Tizenhat évesen is ugyanilyen, sőt rosszabb állapotban voltam. A karfelvagdosás szinte napi program volt hogy a fizikai fájdalomra koncentráljak ne pedig a lelkire. Persze most mondhatja bárki, hogy nah a hülye kis emo. Nem, nem voltam emo, nem akartam meghalni, sőt most sem akarok csak nem tudtam megoldani a problémáimat. Pszihológushoz is jártam egy évig. Őszintén szólva semmit nem ért, de hála az égnek ezt kinőttem. A jelenlegi remegős, sírós korszakom meg nyugtatókkal próbálom helyrerázni. Próbálom a gondolataim elterelni filmekkel, rajzolással, tetoválással és persze a legnagyobb és egyben legkárosabb szenvedélyemmel a vizipipával.

Holnap azt hiszem veszek ilyen kavicsot, mivel a 200g-os dohány ára az egekben van, így gondoltam ezt kipróbálom, hátha beválik. Ez az a dolog amiről nem tudok leszokni már vagy négy éve. Ha már a tetoválás ismét szóba jött őt szeretném elsőnek:

no Rose without a Thorn

A mondást szerintem mindenki érti és úgy vélem rám nagyon is hogy igaz. Jobb alkarra szeretném kívülre a csontra a nagyobb tetoválásom előfutáraként ami majd egy majdnem egész hátat betöltő alkotás lesz :) És persze a szöveghez is illeni fog, rózsák mindenütt kék színben pompázva :) Bár az előző problémához visszakanyarodva elég pocsék egy szobában ülni és tengetni a napjaimat bezárva egyedül. Akik voltak barátaim eltűntek aki pedig megmaradt nekem, drága Mártikám, ő vidéken tanul. Párom még iskolába jár, így ha találkozunk is azt csak 1-2 óra erejéig tehetjük meg és akkor is hol vagyunk? A szobámban. Eléggé unalmas így az élet, ezért hát senki ne csodálkozzon, hogy mély depresszióba zuhanok. Bár az őszt várom már meg a szép vörös leveleket.

Talán még a Margit-szigetet is meglátogatom végre idén először. Igaz szoktam sétálni itt a házak közt néha esténként, de az itt van. Mindezek mellett úgy szeretnék már egy fekete macskát nagy zöld vagy akár sárga szemekkel. Ennek a tökéletes elképzelésnek az egyetlen elrontója a kutyánk ugyanis miatta nem lehet macskám. Persze remek, hogy anya tud vele játszani, de könyörgöm én is szeretnék már egy állatot akivel törődhetek és akkor talán nem lennék olyan egyedül, bár ezt ők úgysem értenék meg.

Persze mindemellett szeretnék egy jó állást, külön lakást, kocsit mi egy mást, de sajnos ez nem egy tündérmese hanem a valóság.

Black Bird

2011-09-25T16:43:00.000+02:00

Helló Mindenki!

Mivel ez az első bejegyzésem még kissé szétszórt leszek, de ígérem idővel összekapom magam. Nos így kezdésnek azt sem tudom mit írjak. Általában hajnalban törnek rám a nagy gondolatok és akkor szoktam a szobám sötétjében elmerengeni az élet nagy dolgain. Alvási szokásom kissé furcsa mostanság mivel reggel hatkor fekszek és délután három körül ébredek. Lényegében lemaradok az egész napról. Igaz iskolába nem járok, munkahelyem nincsen csak magamnak élek ha használhatom ezt a kifejezést. A sötétség számomra megnyugtatóbb, csend van nincs az a nagy nyüzsgés mint nap közben így alkotni is jobban tudok. Tegnap hajnalba fejeztem be újabb rajzomat, amit megosztok veletek:

Nagy története igazán nincs a képnek. Én és a párom vagyunk rajta. Bár ez a nézők számára szerintem lényegtelen. A/3-as méretben készült a kép. Ceruzával van felrajzolva és Photoshop segítségével került rá minimális szín. Igazából meglepetésnek szántam neki, de én azt mindig elrontom így csak simán megmutattam, hogy íme egy újabb lap amit a többi tetejére tehetek. Azt mondta szép, bár ki tudja , hogy valójában is ugyanezt gondolja. Én miután befejeztem egy rajzot már nem törődök vele, már nem jelent semmit számomra. Kész ott van. A legnagyobb gondom általában ilyenkor egy újabb ötlet megteremtése. Van mikor gyorsan, van mikor nagyon-nagyon lassan születnek meg. A rajzolás mellett másik elfoglaltságom a tetoválás technikáinak elsajátítása. Megnyugtatásként nem kismalackákon gyakorolok hanem linóleumot karcolgatom tűvel. Íme egy példa:

Azt hiszem jelen pillanatban ennyi lenne az első bejegyzésem. Remélhetőleg hajnalban fogok tudni írni valami okosat is. Szép napot nektek!